Bár a történet a hősnő szempontjából happy end-del zárul, a regény ma is erőteljes kiállás a gondolkodó és becsvágyó nők mellett a viktoriánus világ fojtogatóan patriarchális légkörében. A szerzőnő a regény nőalakjain keresztül hatásosan érzékelteti a viktoriánus nő lehetőségeit. Jane ijesztő szereplehetőségekkel szembesül: Helen Burns az iskolában a „viktoriánus szent” vallásos alázatát gyakorolja, Bertha Mason, a padláson rejtegetett őrült feleség ezzel szemben a kor elfojtott szexualitásának példája.

Jane Eyre: Árvalány, a regény címszereplője és elbeszélője. Jelentéktelen külsejű, ám eszes, tehetséges, szenvedélyes lány. Ügyesen rajzol, zongorázik, türelmes, következetes tanár. Mr. Rochester iránti érzelmeiben tiszta, elfogultságtól mentes, igazi modern nő: nem törődik a kor és a társadalmi különbségekkel, szerelmével egyenlőnek vallja magát. Nem vállalhatja azonban, hogy bűnben éljen nős kedvesével, ezért elmenekül tőle.

A Brontë nővérek (IPA: [ˈbɹɒntɪ]) nővérek – Charlotte, Emily és Anne – angol írók voltak az 1840-es, 50-es években.

Regényeik megjelenése hatalmas szenzációt keltett és azóta is az angol irodalmi kánon részei.

Édesapjuk Patrick Brontë tiszteletes az ír Down grófságban született 1777-ben, (neve írül: Padraig mac Aedh Ó Proinntigh). Családneve utolsó betűjére akkor került fel a két pont (umlaut), miután átköltözött Angliába. A viktoriánus korban egyáltalán nem volt ez szokatlan formula, csupán annyit kívánt jelezni, hogy ott magánhangzó áll, tehát a név két szótagos.

Matthew Arnold (1822. december 24. – 1888. április 15.) angol költő és kritikus, aki iskola ellenőrként dolgozott.

Matthew Arnold a middlesexi Lalehamben születt 1822 karácsonyán. William Wordsworth a közelben lakott és a család barátja volt. Már középiskolás korában megnyerte egy magazin szervezte esszépályázatot. 1841-ben ösztöndíjat nyert Oxfordba (Balliol College, Oxford), ahonann remek eredményekkel és egy diplomával távozott. Rövid kitérő után állást kapott az egyetemen, majd magántitkár és őfelsége egyik iskola felügyelője lett.

• The Battle of Marathon, 1818 körül, – nem jelent meg magyar nyelven
• An Essay on Mind (versek), 1826 – nem jelent meg magyar nyelven
• Prometheus Bound (fordítás Aiszkhülosztól), 1833 – nem jelent meg magyar nyelven
• The Seraphim and Other Poems, 1838 – nem jelent meg magyar nyelven
• "The Cry of the Children", 1842 – nem jelent meg magyar nyelven
• Poems, 1844 – nem jelent meg magyar nyelven
• Poems (többek közt: Sonnets from the Portuguese), 1850. – magyar nyelven a Portugál szonettek jelentek meg
• Hiram Powers' Greek Slave – nem jelent meg magyar nyelven
• Casa Guidi Windows, 1851 – nem jelent meg magyar nyelven
• Aurora Leigh, 1857 – nem jelent meg magyar nyelven
• Poems Before Congress, 1860 – nem jelent meg magyar nyelven
• Last Poems (többek közt: "De Profundis") posztumusz kiadásban, 1862 – nem jelent meg magyar nyelven

Elizabeth Barrett Browning (Coxhoe Hall, 1806. március 6. – Firenze, 1861. június 29.), a viktoriánus korszak egyik legelismertebb nehéz sorsú angol költőnője.

Lánykori nevén Elizabeth Barrett Moulton-Barrett Durham megyében született 1806-ban, Coxhoe Hall-ban. Édesapja Edward Moulton-Barrett, a Jamaica történetében nagy szerepet játszó Barrett család tagja, édesanyja Mary Graham-Clarck, gazdag földbirtokos családból származott, Newcastle-upon-Tyne-ból. A család 1809-től élt Hope End nevű birtokán, Great Malvernhez közel, Elizabeth itt töltötte a gyerekkorát 2 húgával és 8 öccsével.

I. Viktória királynő uralkodása alatt (1837-1901) a regény vált Angliában a vezető irodalmi műfajjá. A legtöbb író arra törekedett, hogy olvasóközönségét, a hatalmas számú középosztály embereit minél jobban kielégítse, hátat fordítva az arisztokráciának. A kor legismertebb regényei közül leginkább érdemes megemlíteni a Brontë nővérek munkáit, William Makepeace Thackeray Hiúság Vásárát (Vanity Fair), George Eliot realista regényeit és Anthony Trollope portréit a földbirtokos és munkás emberekről.