A szerelmi szenvedélyről

1. Krafft-Ebing
A viktoriánus korszakot általában a szexualitás elfojtásával és a prüdériával szokták jellemezni. Szemelvényeink azt bizonyítják, hogy a szerelmi szenvedélyről kialakított nézetek összetettebbek voltak ennél a beállításnál. A híres szexológus, Krafft-Ebing Psychopathia sexualis című munkájában a szenvedélytelen nőalakot idealizálja. A következő részlet jól példázza, miként erősítik meg a nemiség természetesnek vélt jellegzetességeivel a férfi és nő szexualitását, szerelmi és társas kapcsolatát.

A férfi kétségtelenül élénkebb nemi szükségletet érez, mint a nő. Hatalmas nemi ösztönének eleget téve, bizonyos kortól fogva vágyik a nő után. Érzékien szeret, választását külsődleges szempontok befolyásolják. Szerelmi hódításában – ösztönétől vezérelve – támadó és erőszakos. A természet parancsa határozza meg lelki életét. Ha vágyát kielégítette, akkor szerelme más vitális és társadalmi érdekek mögött egy időre háttérbe szorul. Az asszony nemi vágya viszont – ha szellemileg normálisan fejlődött és jólnevelt – kis fokú. Ha nem volna így, akkor az egész világnak bordéllyá kellene lennie, s házasság és család el sem volna képzelhető. Férfi, ki irtózik a nőtől, és nő, ki hajhássza a nemi élvezetet, mindenesetre abnormális jelenségek. A nőt kegyeiért ostromolják. Ő passzívan viselkedik. Ez nemcsak a jó erkölcs diktálta törvényeken alapszik, hanem a nő nemi felépítéséből is következik. A nő szerelem utáni vágya sokkal erősebb, mint a férfié, s állandó, nem időszakos. De ez a szerelem inkább lelki, mint érzéki jellegű. S miután anya lett, megosztja szerelmét gyermeke és férje között. Az anyai szeretetből eltűnik az érzékiség. A házasság további folyamán a nő a nemi érintkezésben nem annyira érzéki kielégítést, mint inkább a férj szerelmének és vonzalmának jelét látja.

2. Auguste Debay
Auguste Debay (1802–90) Hygiene et physiologie du mariage című népszerű házassági kézikönyvében az egyén egészsége, a higiénia és a közegészség szempontjából egyaránt szükséges és normális igényként jelenik meg a szexuális vágyak kielégítése. A francia orvos a vágyak visszaszorítása helyett a harmónia megteremtésére helyezi a hangsúlyt:

A nemi ösztön kordában tartásának egyetlen eszköze a házasság, annak minden erkölcsi kritériumával együtt. Egyedül így lehet szabályozni és mérsékelni a szexuális étvágyat. A szexuális vágyak visszaszorítása legalább olyan veszélyes lehet, mint azok teljes, parttalan kiélése. A harmónia általános törvénye megkívánja az összes szerv egyidejű mérsékelt igénybevételét. Ha valamelyik szerv hosszabb időn keresztül nincs igénybe véve, a többi szerv sínyli azt meg, ezzel a szervezet természetes egyensúlya felbomlik, ami az egészség rovására megy, és következnek a betegségek. Éppen ezért a nemi aktus férfi és nő számára egyaránt fontos, teljes hiánya komoly károkat okozhat fizikailag és erkölcsileg egyaránt.

A húsz és harminc év közötti férfiaknak házastársi jogaikat hetente legalább 2-4 alkalommal kell gyakorolniuk, az aktusok között legalább egy szünnapot kell tartaniuk. Ha valaki napi 5-6 közösüléssel kifárasztja magát, mint ahogyan a mai fiatalok közül nagyon sokan teszik, az később megbosszulhatja magát. 30 és 40 év között a férfi számára ajánlatos mennyiség a heti két alkalom, 40 és 50 között a heti egy. A folytonosság a hatvan év felettiek számára is ajánlatos. Az egészségügyi szabályok a nők számára megegyeznek a fent leírtakkal.

A belátó nő mindig beéri azzal, amit férje nyújtani képes, sohasem követel többet. Ha egy bővérű férj esetleg gyakrabban zaklatja feleségét nemi óhajaival, a bölcs hitves mindent megtesz, hogy finom eszközökkel moderálja férje túlkapásait, lohassza a tüzet, és szép szavakkal megérteti társával, hogy a nemi aktus nem az egyetlen eszköze a férfiasság demonstrálásának, sőt, gyengíti a házasságon belüli kommunikációt, mi több: veszélyes a kimerült férj által nemzett gyerek számára is.

Ha találkozunk túl érzéki nőkkel, akkor sajnos meg kell említeni az ellenkező végletet is. Azok vannak többen, akik – nagyfokú közönyt és frigiditást mutatva – mindent elkövetnek, hogy férjük jogos, egészséges szexuális igényeit valamilyen formában elhárítsák. Természetesen a férj méltán sértődik meg ezért. És ha időről időre ismétlődik, hogy a férfi nem találja meg a kielégülést felesége karjaiban, akkor természetesen máshol keresi azt. Esetleg egy örömlány ágyában. Ebből már logikusan következik az elidegenedés, az elhidegülés, a durva szavak és minden rossz, ami csak egy házasságban előfordulhat.

3. William Acton
William Acton (1802–90) The Function and Disorders of the Reproductive Organs című művében az ideális nő (feleség) szenvedélytelenségének normatív megfogalmazását adja:

Ki merem jelenteni, hogy a nők többségének – a társadalom nagy szerencséjére – nem okoz semmilyen lelki-fizikai problémát a szexualitás. Vannak nők, kiknek szexuális vágyai oly erősek, hogy a férfiak többsége képtelen azokat kielégíteni, és ennek következményei sokkolhatják a társadalmi érzékenységet. Természetesen elismerem, hogy a nimfomániáig vezető szexuális aberráció valamilyen formában összefüggésben van az örömtanyák létezésével, de ezeket a sajnálatos kivételeket leszámítva kétség sem férhet ahhoz, hogy a nők többségében nem haladja meg a normális határokat a szexuális hajlandóság, s annak feléledése egészséges izgalom hatására történik. A nők nemi vágyakozása majdnem minden esetben alulmúlja a férfiakét.

Nagyon sokan – különösen a fiatal férfiak – jutnak téves következtetésekre, mert tapasztalataikat alacsony társadalmi sorban lévő vagy erkölcstelen nőktől szerezték. Sok olyan nő van, aki nem jut el ugyan a prostitúció határáig, de szeret a férfinak tetszeni, udvaroltat magának, igényli a hódolatot, s magára kívánja vonni a figyelmet. Az ilyen nők nagyon torz képet adnak a nők általános szexuális érzékenységéről.

Kész vagyok azt is elismerni, hogy vannak nők, akik sohasem éreznek semmiféle szexuális izgalmat. Mások nagyon szerény mértékben mutatnak érdeklődést, azt is csak időszakosan. A legjobb anyák, feleségek, háztartásvezetők közül is csak nagyon kevesen tudnak valamit a szexuális kielégülésről. Az otthonszeretet, a gyerekek szeretete, a háztartásbeli kötelezettségek jelentik számukra a szenvedélyt.

Általános szabályként elmondhatjuk, hogy egy szerény nő ritkán kíván szexuális kielégülést önmaga számára. Örül férje közeledésének, de általában azért, hogy boldoggá tehesse Őt.

4. Elizabeth Blackwell
Elizabeth Blackwell (1821–75) volt az első nő, aki Amerikában orvosi diplomát szerzett (1849). On the Abuses of Sex című esszéjében vitába száll azokkal, akik a nő szenvedélytelenségét idealizálják. A társadalmi intézményrendszer által megerősített előítéletes gondolkodásmód helyett a tudományos megközelítés térfoglalását tartja szükségesnek:

Hamis az a szemlélet, amely modellnek tekinti a művelt, magasabb társadalmi osztályba tartozó nők szűk csoportját, akik hasonló rangú férfiakhoz mentek férjhez. Ezeket a nőket már gyerekkorukban arra tanították, hogy a nemi öröm bűn, olyan bűn, melyet egy puritán, tiszta asszonynak szégyellnie kell, és inkább meghalna, semmint beismerné azt. Arra viszont nem tanították meg, hogy a szexuális szenvedély maga a szerelem, nem paráznaság, sőt az emberi élet szerves része társadalmi hovatartozás nélkül. Megtanították arra, hogy megvesse, letagadja vele született elemi ösztöneit, ahelyett, hogy elfogadná azokat, belátva, hogy anyaságával kerül a legszorosabb kapcsolatba a Teremtővel.

Néhány orvos szakíró arra a következtetésre jutott, hogy a nők sokkal inkább rabjai szexuális impulzusaiknak, mint a férfiak. A szakirodalom ugyanis hangsúlyozza az anyaság szerepét a nők nemi életében, hangsúlyozza a fajfenntartás ösztönét, mely rendszeres, gyakori szexuális kapcsolattal valósítható csak meg. Ezért úgy gondolják, hogy a nők életét a szex határozza meg, ezzel akadályozva őket az emberi kiteljesedésben. Ez nyilvánvalóan az az eset, ahol a szex nem több egyszerű fizikai érintkezésnél. Az emberi természet azonban nem ilyen egyszerű. Azzal emelkedünk az állatvilág szaporodási kultúrája fölé, hogy amit teszünk, azt tudatosan tesszük. A Teremtés Erejének tudata ott van szexuális kultúránkban. Ez a tudat fokozatosan kezd túllépni az egyházi iskolák tanain, és kezd az igazi szerelem fő megnyilvánulási formájává válni.

Hogy a jövőre nézve az eddigieknél bölcsebb alapelveket fogalmazhassunk meg, fel kell ismernünk, hogy hamis az a tézis, miszerint a szexualitás több életerőt vesz el a férfitól, mint a nőtől. Ez a nézet előítéletekre épül, és a nemek közötti alá-fölérendeltségi viszonyt sugalmazza. Minden szokás, jog, törvény, vallásos oktatás, ami erre az alapvetően téves véleményre épül, át kell, hogy adja a teret a tudománynak – a pszichológiai érvelésnek el kell söpörnie azokat.

(Fordítás: Blank Péter)

www.rubicon.hu