Ígértem korábban, hogy lesz még szóa Harper's Bazar által 1867 és 1898 között hirdetett divatról. Most teljesítem ezen ígéretemet, és bemutatok pár autentikus hajkölteményt.
Sajnos használati utasítást nem tudok hozzájuk adni, mert a hajkölteményekről csak képek maradtak fönn, de úgy érzem, aki átlátja a frizurakészítést, az könnyen le tudja utánozni az izgalmas hajremekeket.






Ami a viktoriánus hajhoz alapkövetelmény volt üknagyanyáink idejében az a természetesen növesztett hosszú haj (legalább 40-50 cm). A mai változatos frizuradivatban nehéz eleget tenni ennek a követelmények, így bátran használjuk a parókákat, póthajakat a copfok és kontyok készítéséhez (a viktoriánus nők is használtak ilyesmit, ha nem volt elég hosszú vagy dús a hajuk).








Ebben a korszakban már nem divat a haj fehéres színezése, mint a barokkban és a rokokóban, sőt a természetes hajszínek dominálnak. Jellegzetes hajszín a korban a sötétbarna, sőt a képeket nézve ez is tekinthető a "legdivatosabbnak". A rézvörös, aranyszőke hajszín a század legvégére, a szecesszió nőideál megjelenésével lesz "trendi", a 1920-as években ezt váltja majd föl a rövidre nyírt, általában feketésnek ábrázolt "kleopátrás" frizura.

A fiatal, férjezetlen polgári leányok Amerikában "kiengedett" hajat viseltek - emlékezz vissza az Anne Shirley-re vagy Váratlan utazásra, igaz ők kanadaiak, de jó példa - azaz nem fogták a hajukat kontyba. A konty egy bizonyos életkor elérése, vagy férjhez menés után hordható.
A fiatal lányok copfvariációkat és félkontyot hordtak.









A kontynak ezért rengeteg kombinációja létezett, attól függően, ki mennyire akart divatos, hivalkodó vagy csak egyszerűen "jólfésült" lenni. Estélyre készültek a nők, vagy csak egy koradélutáni sétára (úrikisasszonyok szigorúan, csak kísérő jelenlétével, ha nem akkor már nem voltak úrinők, csak félvilágiak.) A nők minden bizonnyal nem mostak naponta hajat, ahogy Magyarországon sem mostak nagymamáink. Így a konty viselése praktikus célokat is szolgált.

Báli frizurák a turnűr korszakból:




Hétköznapi, amerikai polgári viselet 1870 körül:

Divatos egy gombócban magasra fogott hajtűvel feltűzött frufrus konty a század végéről:





Andor bácsi a nagypapám testvére, aki egyszerre volt borbély és női fodrász az 1900-as években szintén azt ajánlotta, hogy az ember ne mosson egy hétnél hamarabb hajat, mert a haj öntisztulási folyamata serkenti a haj növekedését, kevésbé fog töredezni, sokkal hosszabbra nő és egészségesebb lesz, ha "nem mossuk agyon", ami a haj hullását is ereményezheti.

Nagymamám mosószappannal mosott hajat világ életében, és ecetes vízzel öblítette le. Dédnagymamám is hetente csak egyszer mosott hajat, copfja a combja közepéig ért. Naponta kétszer fésülte át, és esküdött arra, hogy egyszeri fésüléssel 100-szor kell a hajunkon átmennie a fésű fogainak, ahhoz, hogy a kihulló szálak eltűnjenek a hajunkból, és a hajhagymákat serkentse a fésű masszírozó hatása, ezáltal is jobban növesztve a hajat. A korszakban népszerűek voltak a hajnövesztő szerek. Magyarországon a legnépszerűbb Csillag Anna hajnövesztő széruma volt.


A viktoriánus korszak hajviseletének utánzásánál ügyelni kell a részletekre. A XIX. században még nem divatos az egy-két centinél hosszabb frufru. Az is lehetőleg göndörített. A haj a turnűr korszakban még inkább loknis, és úgy kontyba tűzött. A század végére az egyenesebb vagy a fonással hullámosított hajból készített copfos tűzött kontyok dominálnak. Az 1900-as évekre tipikus lesz a Gibson-lányok hajviselete, amely a hosszú haj homloknál történő hátra fogásából, megemeléséből és osztatlan megtűzéséből áll, egyetlen csúcsos kontyban. A jól ismert szív alakú frizurát eredményezi:




A Gibson megengedi a romantikus lokni visszatérését, ezzel követve a szecessziós vonalvezetést és egy új korszakot indítva a frizura divatban is:


A Gibson-frizura már úgy csinál, mintha a nőknek rövid lenne a haja, ezzel akaratlanul is előre-vetíti a női hajak megrövidülését, egyszerűbb és praktikusabb viseletet hirdetve:

szerűbb és praktikusabb viseletet hirdetve:

http://costumecon.blogspot.com