A szexualitásról kialakított nézetek, elfogadott társadalmi normák sokat elárulnak egy társadalom hatalmi és ideológiai rendszeréről, valamint a nemek társadalmi szerepeiről. Ugyanakkor az ezzel szemben deviánsnak minősített szexuális viselkedés különböző formái azokról a vágyakról és kényszerekről árulkodnak, amelyek az embereket a korlátok és tabuk megsértésére késztetik. A viktoriánus kor képzeletvilágában élő bukott nő emblematikus figurája és a köré kialakított mítosz nagyszerűen példázza a szexualitás társadalmi beágyazottságát.

A 19. századi Anglia még javarészt férfiak által uralt világában bukott nőnek számított minden nő, aki nem felelt meg az erényesnek tekintett szexualitás normáinak, a szüzesség, a szenvedélytelenség és a feltétlen hűség követelményeinek. Az uralkodó ideológia ezért a legszigorúbb erkölcsi elutasítással és a társadalomból való kirekesztéssel fenyegette a szexuális úton vétkező nőket.

Az idő múlásával azonban a szexualitás erkölcsi megítélése egyre inkább háttérbe szorult, a deviancia értelmezése a vallás és a jog területéről a szaktudományok, mindenekelőtt az orvostudomány területére húzódott át. A prostitúció mint társadalmi jelenség a szociológia, a statisztika és a közegészségügy fókuszába került, míg a szexuális deviancia korábban bűnösnek számító formáit az orvostudomány medikalizálta.

A következőkben a bukott nő alakját vizsgálom meg 19. századi angol vallásos és orvosi források, nevelési kézikönyvek, irodalmi és képzőművészeti munkák alapján. Összefoglalom a női erényességről, a szexualitásról és a nő társadalmi szerepéről folytatott nyilvános viták legfontosabb elemeit, és feltárom a bukás mítoszának társadalmi funkcióit, majd lerombolásának okait.

www.rubicon.hu