A szerelmi szenvedélyről

1. Krafft-Ebing
A viktoriánus korszakot általában a szexualitás elfojtásával és a prüdériával szokták jellemezni. Szemelvényeink azt bizonyítják, hogy a szerelmi szenvedélyről kialakított nézetek összetettebbek voltak ennél a beállításnál. A híres szexológus, Krafft-Ebing Psychopathia sexualis című munkájában a szenvedélytelen nőalakot idealizálja. A következő részlet jól példázza, miként erősítik meg a nemiség természetesnek vélt jellegzetességeivel a férfi és nő szexualitását, szerelmi és társas kapcsolatát.

A férfi kétségtelenül élénkebb nemi szükségletet érez, mint a nő.

Az a bizonyos 1%

A legtöbb menhely és állatotthon kisebb adományoktól eltekintve kizárólag abból kell, hogy fenntartsa magát,  hogy a támogatók adójuk 1%-át felajánlják a menhely működtetésére.

Bármilyen hihetetlen, még mindig csak az adózók fele nyilatkozik adója 1%-ról. Ez azért is furcsa, mert az adózónak nem kerül ez a támogatási lehetőség semmibe sem - hiszen ezt az összeget amúgy is befizeti az államkasszába -, annak a szervezetnek, amelyiket viszont ezzel támogathatna, annak gyakran a működéshez szükséges alapvető feltételeket biztosíthatná.

A mítosz lerombolása

A prostitúcióval foglalkozó legtöbb angol szerző ismerte és idézte is a francia közegészségügyi szakértőnek, Jean Baptiste Alexander Parent-Duchtelet-nek a párizsi prostitúcióról 1836-ban írt híres munkáját (De la prostitution dans la ville de Paris). Átvették az általa összeállított táblázatokat és adatokat, ám egyik fontos tézisét, amely nyíltan tagadta a bukott nő mítoszát, a legtöbben egyszerűen figyelmen kívül hagyták.

Ralph Wardlaw Előadások a női prostitúcióról (Lectures on Female Prostitution) című munkájában többször is hangsúlyozza, hogy noha még a tolvaj is képes kiemelkedni helyzetéből és hátat fordítani korábbi bűnös tevékenységének, a prostituált esetében az út mindig lefelé vezet, a felemelkedés számukra lehetetlen.

A bukott nő
A 19. századi képzeletvilágban az angyal ellenpontja a bukott nő volt, aki nem felelt meg a társadalom által erényesnek tekintett szexualitás normáinak. Míg az ideális nő az uralkodó ideológia szerint kizárólag az elfogadott módon és keretek között, gyermeknemzés céljából, csak a férjével él nemi életet, addig a bukott nő – tudatosan vagy tudatlanul – vétkezik e szabály ellen. Ez az egyetlen logika, amely megmagyarázza a bukott nő viktoriánus kategóriájának rendkívüli képlékenységét és nyitottságát.